„ Az ablakszárnyak kitárulnak, a két kék holdparipa, hátán a kisfiúval és Holdherceggel, hangtalanul röppen ki a kert fölé. Egy pillanatra megállnak, majd szédítő sebességgel röpülni kezdenek az ismeretlen, sötét horizont felé.
– Jaj, már repülünk is... juj, nagyon félek… hé, már nem is félek... ó, hiszen ez olyan jó…nem is hiszem el, hogy repülök… pedig repülök... repülök... haza! – ujjong föl Daniban az öröm, és szemeit az éjszakai föld szentjánosbogarai felé meresztve, hangosan felnevet, és csak nevet, és csak nevet megállíthatatlanul...”
Álom és valóság fonódik össze Zalán Tibor regényében. A klasszikus meseelemeket megcsillantva, mintegy vázként használva, egy modern, ropogósan friss szöveget olvashatunk. Van három próba, van jó tündér és van gonosz. De a szereplők a mai gyerekek nyelvén beszélnek. És nincs mesterkéltség, finomkodás.
Zalán Tibor érti, szereti a gyermeklelket, már-már lélekbúvárként közelít a finom, kényes kérdésekhez, mágikus teret épít, odacsalogat,tanít,megnyugtat, megnevettet, és ...szabadon enged.
A történetet Keszeg Ágnes egyedi, kollázs technikával készült illusztrációi kísérik, és vezetnek be a Nagy Családerdő mágikus Birodalmába.
|
